A magyar jazz tele van remek fiatal énekesnőkkel, így már nem is csodálkozunk, hogy a legújabb üdvöskének is üstökösként emelkedik a csillaga. Pátkai Rozina az elmúlt két évben sikert sikerre halmozott a nemzetközi és hazai megmérettetéseken, ősszel pedig megjelent kvintettjének első lemeze, melynek apropóján a jazzről és az inspirációiról kérdeztük.
Több művészeti ág, a festészet, szobrászat vagy a színészet is vonzott. Miért éppen a zenére tetted fel az életed? Családi hagyomány?
A családom valóban sokféleképpen kapcsolódik a zenéhez, pontosabban: nálunk a zene és a művészet szeretete a családi hagyomány része. Dédanyám testvére operaénekesnő volt Olaszországban, Triesztben, és körülöttem majdnem mindenki értett a zene nyelvén. Általános iskolás koromtól én is zongoráztam (az öcsém hegedülni tanult), később gitároztam. Már gyerekként is nagyon érdekelt a többi művészeti ág is, különösen az, hogy mitől és miért szép valami.
A jazz nem kimondottan közönségzene, mégis jelen van a kis kluboktól a Müpáig a legkülönfélébb színtereken. Hogy lehet, hogy egy ennyire divatfüggetlen stílus mégis megtalálja a közönségét?
Minden kimunkált zene megtalálhatja a közönségét akár itt, akár másutt. A jazz összetett műfaj, számomra leginkább a klasszikus zenéhez hasonlítható. Alapvető, hogy nagyon jó zenészekből álljon a zenekar, és ez szerencsére nekem is megadatott. Tóth Mátyás gitáros, Pecze Balázs trombitás és a ritmusszekció zenészei, Soós Márton és Cseh Balázs kiváló muzsikusok, akik folyamatosan hozzájárulnak nemcsak a zenekar, valamint az én egyéni sikereimhez is. A közös zenélés kreativitást igényel mindannyiunk részéről, ez nagyon jól működik a quintetben.
A pop mellett folyamatosan erősödtek meg olyan undergroundnak számító zsánerek, mint például a rap, ami most mintha fénykorát élné. El tudod képzelni, hogy a jazz is uralkodó stílussá váljon?
A jazz rétegzene, és szerintem az is marad, egyszerűen a természetéből, komplexitásából adódóan. Lehet kicsit populárisabb felfogásban játszani a dalokat, például a lemezünkön is van egy szám, amelynek egy része rapmotívumokat tartalmaz. Egyébként én nagy raprajongó vagyok, és azt is el tudom képzelni, hogy sok rapper szereti a bossa novát, a jazzt is.
Honnan inspirálódsz? A szakmai pályafutásod volt annyira rögös, vagy magánemberként élted meg azokat a mélységeket és magasságokat, amikből érzelmileg meríteni tudsz az alkotáshoz?
Leginkább a csend inspirál, olyankor tisztán látom a szándékaimat és a tennivalókat. Hangulatok, beszélgetések, versek, elképzelt jelenetek és már megélt érzelmek mind benne vannak a zenémben. A szakmai pályafutásom során sokat tanultam a nehezebb időszakokból is. Minden nagyon gyorsan történt, s ehhez elsősorban a magánéletem adott erőt és ihletet.
Anyuka vagy, két iskolás kisgyermek mellett építed a karriered. Mindkettő teljes embert kíván. Hogyan tudod összeegyeztetni a családot a munkával?
Strukturált életmódot kíván a családi élet és a zenészpálya együttes működtetése. Annak ellenére, hogy talán közhelyesen hangzik, mindig a gyerekeim az elsők. Ha őket jó helyen tudom, akkor minden sikeresen működik.
Megnyerted jazzdal kategóriában az Independent Music Awards-díjat. Mit jelent számodra ez az elismerés, és mit tett hozzá a pályafutásodhoz a győzelem?
Ez a díj indított el igazán, azt hiszem. A Fringe Szakmai Különdíj, az Edinburgh-i Sell Out Show Laurel, a Veszprémi Utcazene Fesztivál Közönségdíja mutatták az utat és biztosítottak minket arról, hogy amit csinálunk, az jó és szükség van rá. Az IMA díja pedig már egy világszintű megmérettetésben való diadal volt, ami azt jelentette, hogy tényleg nincs megállás.
Rengeteg más díjat is bezsebeltél már. Önmagad megmérettetése a cél, vagy úgy érzed, könnyebb érvényesülni, ha konkrét, kézzel fogható érdemeket tudhatsz magadénak?
A versenyeknél leginkább a felkészülés időszaka hoz tűzbe. Eddig minden verseny jó eredménnyel zárult, mind szakmailag, mind emberileg sokat tudtam meg a pályáról. Fontosnak tartom ezt a tudást: látni és érteni, mire van szükség egy zenei megmérettetés, egy koncert során. Ez nem csupán a szakmai felkészültséget jelenti, jóllehet az az első! Megérinteni a közönséget, vagy kiemelkedő teljesítményt nyújtani egy versenyen hasonló érzéseket keltenek bennem. Erős motivációk, s ezek visznek tovább.
Kétségtelen, továbbléptél. Úgy hallottuk, a Made in New York Jazz Competitionben is igen jók az esélyeid...
Bejutottam a döntőbe az 5 legjobb jazzénekes közé a Made in New York Jazz Competition válogatásán, ez már önmagában véve is nagyon nagy öröm. Májusban utazom Amerikába, hogy a Final Concert meghívott előadójaként néhány dalt élőben, a többi döntős zenészkollégámmal együtt előadjunk. Mindemellett, reményeim szerint, önálló estjeim is lesznek New Yorkban. Addig is: elkészült az új lemezünk, sok-sok meglepetéssel.
A családom valóban sokféleképpen kapcsolódik a zenéhez, pontosabban: nálunk a zene és a művészet szeretete a családi hagyomány része. Dédanyám testvére operaénekesnő volt Olaszországban, Triesztben, és körülöttem majdnem mindenki értett a zene nyelvén. Általános iskolás koromtól én is zongoráztam (az öcsém hegedülni tanult), később gitároztam. Már gyerekként is nagyon érdekelt a többi művészeti ág is, különösen az, hogy mitől és miért szép valami.
A jazz nem kimondottan közönségzene, mégis jelen van a kis kluboktól a Müpáig a legkülönfélébb színtereken. Hogy lehet, hogy egy ennyire divatfüggetlen stílus mégis megtalálja a közönségét?
Minden kimunkált zene megtalálhatja a közönségét akár itt, akár másutt. A jazz összetett műfaj, számomra leginkább a klasszikus zenéhez hasonlítható. Alapvető, hogy nagyon jó zenészekből álljon a zenekar, és ez szerencsére nekem is megadatott. Tóth Mátyás gitáros, Pecze Balázs trombitás és a ritmusszekció zenészei, Soós Márton és Cseh Balázs kiváló muzsikusok, akik folyamatosan hozzájárulnak nemcsak a zenekar, valamint az én egyéni sikereimhez is. A közös zenélés kreativitást igényel mindannyiunk részéről, ez nagyon jól működik a quintetben.
A pop mellett folyamatosan erősödtek meg olyan undergroundnak számító zsánerek, mint például a rap, ami most mintha fénykorát élné. El tudod képzelni, hogy a jazz is uralkodó stílussá váljon?
A jazz rétegzene, és szerintem az is marad, egyszerűen a természetéből, komplexitásából adódóan. Lehet kicsit populárisabb felfogásban játszani a dalokat, például a lemezünkön is van egy szám, amelynek egy része rapmotívumokat tartalmaz. Egyébként én nagy raprajongó vagyok, és azt is el tudom képzelni, hogy sok rapper szereti a bossa novát, a jazzt is.
Honnan inspirálódsz? A szakmai pályafutásod volt annyira rögös, vagy magánemberként élted meg azokat a mélységeket és magasságokat, amikből érzelmileg meríteni tudsz az alkotáshoz?
Leginkább a csend inspirál, olyankor tisztán látom a szándékaimat és a tennivalókat. Hangulatok, beszélgetések, versek, elképzelt jelenetek és már megélt érzelmek mind benne vannak a zenémben. A szakmai pályafutásom során sokat tanultam a nehezebb időszakokból is. Minden nagyon gyorsan történt, s ehhez elsősorban a magánéletem adott erőt és ihletet.
Anyuka vagy, két iskolás kisgyermek mellett építed a karriered. Mindkettő teljes embert kíván. Hogyan tudod összeegyeztetni a családot a munkával?
Strukturált életmódot kíván a családi élet és a zenészpálya együttes működtetése. Annak ellenére, hogy talán közhelyesen hangzik, mindig a gyerekeim az elsők. Ha őket jó helyen tudom, akkor minden sikeresen működik.
Megnyerted jazzdal kategóriában az Independent Music Awards-díjat. Mit jelent számodra ez az elismerés, és mit tett hozzá a pályafutásodhoz a győzelem?
Ez a díj indított el igazán, azt hiszem. A Fringe Szakmai Különdíj, az Edinburgh-i Sell Out Show Laurel, a Veszprémi Utcazene Fesztivál Közönségdíja mutatták az utat és biztosítottak minket arról, hogy amit csinálunk, az jó és szükség van rá. Az IMA díja pedig már egy világszintű megmérettetésben való diadal volt, ami azt jelentette, hogy tényleg nincs megállás.
Rengeteg más díjat is bezsebeltél már. Önmagad megmérettetése a cél, vagy úgy érzed, könnyebb érvényesülni, ha konkrét, kézzel fogható érdemeket tudhatsz magadénak?
A versenyeknél leginkább a felkészülés időszaka hoz tűzbe. Eddig minden verseny jó eredménnyel zárult, mind szakmailag, mind emberileg sokat tudtam meg a pályáról. Fontosnak tartom ezt a tudást: látni és érteni, mire van szükség egy zenei megmérettetés, egy koncert során. Ez nem csupán a szakmai felkészültséget jelenti, jóllehet az az első! Megérinteni a közönséget, vagy kiemelkedő teljesítményt nyújtani egy versenyen hasonló érzéseket keltenek bennem. Erős motivációk, s ezek visznek tovább.
Kétségtelen, továbbléptél. Úgy hallottuk, a Made in New York Jazz Competitionben is igen jók az esélyeid...
Bejutottam a döntőbe az 5 legjobb jazzénekes közé a Made in New York Jazz Competition válogatásán, ez már önmagában véve is nagyon nagy öröm. Májusban utazom Amerikába, hogy a Final Concert meghívott előadójaként néhány dalt élőben, a többi döntős zenészkollégámmal együtt előadjunk. Mindemellett, reményeim szerint, önálló estjeim is lesznek New Yorkban. Addig is: elkészült az új lemezünk, sok-sok meglepetéssel.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése