A borról és a szerelemről énekel Szarka Gyula 2013. március 27-én a Tháliában. A Ghymes együttes alapító tagja a magyar irodalom legszebb borverseit zenésítette meg a Bor és lányka című, 2007-ben megjelent lemezén, melynek a dramatizált változatát mutatják be a Nagymező utcai színházban. Az előadáson nemcsak dallamal kísért, hanem prózai szövegeket is hallhat a közönség Szarvas József tolmácsolásában.
Hogy látja, ugyanaz a közönség megy el a bordalos estre is, mint a Ghymes-koncertekre?
Többé-kevésbé igen. A közönség általában a Ghymes koncertekről ismer engem elsősorban, de úgy vettem észre, hogy aki vonzódik a borkultúrához, azt érdekli ez a produkció is.
A lemez eredetileg 2007-ben jelent meg. Változott-e azóta a hangszerelés?
Tulajdonképpen kamara jellegű a koncert, és az az izgalmas benne, hogy időről-időre változnak a színészek, a versek, és az adott hely adottságai is mindig alakítják az adott koncert hangulatát. Ennyiben a változás folyamatos.
Segítette-e Szarvas József a színpadi koncepció kidolgozását?
A koncepciót én alakítottam ki igazából. Szarvas József ehhez az alaphoz tette hozzá a személyiségét és a művészetét, amivel természetesen a legjobbat hozza ki az előadásból.
Milyen a felvidéki bor a jellegzetes magyar borvidékek boraihoz képest?
Csallóköz nem kifejezetten borvidék, de azért itt is fellelhetőek a jó borok. Az én pincém egyébként nem itt, hanem a Balaton-felvidéken, a Szent György-hegyen van. Ebbe a környékbe már régebben beleszerettem, ezért a Ghymes-fesztivál egyik helyszíne is itt van már évek óta.
Miért lett ez a műsor úgymond szólóprodukció? Túlságosan intim tér kell hozzá?
Tamásnak és nekem is vannak külön produkcióim. Ez a téma kifejezetten engem érdekel, ezért foglalkozom ezzel én. Csupán ezért alakult ez így, nincs más különösebb oka.
Mit gondol, a legjobb költőink írták a legjobb borverseket, vagy vannak olyanok, akik nagy költők, de nem éreztek rá igazán a témára?
Általában az olyan kiemelkedően tehetséges költők hagyták ránk az igazán jó borverseket, mint például Csokonai Vitéz Mihály, Petőfi Sándor vagy Balassi Bálint… Akkoriban férfias dolog volt borverset írni. Ezek a versek természetesen nem csak a borról szólnak, hanem komplett életérzéseket közvetítenek.
Születnek az új évezredben is minőségi borversek?
Szerintem igen, bár én konkrétan a XVIII. és XIX. századi borversekkel foglalkoztam elsősorban. Ebből is kitűnik, hogy a borkultúra valójában folyamatosan része volt az irodalomnak.
A megzenésített borvers csak vidám lehet? Vannak melankolikus felfogású hangszerelései is ebben a témában?
Igen van. Például a Bor és Lányka lemez utolsó dala. A „Szerelem és bor” inkább melankolikus életérzést tükröz. Petőfi olyan élettapasztalattal ír, mintha nem is 26 évet élt volna, hanem 66-ot… A szomorúság is része az életüknek, ezzel is kell foglalkozni.
Mit gondol, sikerül ezzel a műsorral a borkultúrát is népszerűsíteni, azaz hogyan kell kóstolni, szagolni a bort, melyik ételhez milyen bor illik, stb…?
Én elsősorban az irodalmon és a zenén keresztül igyekszem megmutatni a borkultúrát, de aki eljön az előadásra, az azért kézzelfogható tapasztalást is kap, hiszen saját boraimból lesz borkóstoló is. Így lesz kerek, egész a történet.
P.Z. (a megújult kultura.hu)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése