A (jazz)énekes-dalszerző alapos gyökérkezelésre szánta el magát. Sok oldalát mutatja e funk-túlélős „vegyeskazettán”, mely tiszteletadás a zenei aranykorok felé. Mintha egy régóta dédelgetett demót vett volna fel újra.
A Romhányi Áronnal duóban, saját nevén futó trióval, illetve tévés tehetségkutató zsűrijében is feltűnést keltett 37 éves tehetség 10 év United után már nem(csak) az egységben látja az erőt, inkább egymaga próbálkozik. Pontosabban: triója segíti a kiteljesedését. Akárcsak Ákos: most néz vissza a kezdet (újra)kezdetére. Míg a többség a Beatles meg a Stones körül régészkedik, addig Barna már egy jól zsírozott Zeppelinre száll, onnan tekint szét, most épp Amerika tájaira. Funkot ígér és megadja: RHCP-s pimaszság azért nincs, inkább a’91-es Extreme-nóta, a Get the funk out juthat eszünkbe, főleg ha a gitáros-vokálos Nuno Bettencourt indiános karakterét is felidézzük.
Az albumnyitó dal retrós szövege (ma esti világ-rengetés) is azt a beindulást jelzi, amikor a hard-rock-funk kokettálás nagyban dívott… és mindig szól a Zeppelin (pl. a Travelling riverside blues). A fénykorba repítenek a zsíros neszti grúvok, a Living Colour-on innen, a Wild Cherry-n túl. Moby Dicket rengetünk, de Seattle-t is líraian megidézzük egy független(?) Hangkertben – a háttérben íves lépcsősorral a mennybe. A Move On stílusbravúrja egyenesen a Hendrix-féle Lila köd felé navigál. Van még csontig hatoló vokálos glam-blues, kis Kravitz-es húzás és a Superman Kindban mintha a Van Halent hallanánk (érdekes egybeesés, hogy a zenekar idén a legendás R&B-formáció, a Kool and the Gang-utódjával, a Kool előzenekarral turnézva tért vissza).
A You című akusztikus záródalban a shadow jelzi, hogy a Nagyok árnyékából rettenet nehéz kitörni. Neki sikerül – igaz kaméleonként – itt például kicsit Robbie Williams-es. Az igazi Pélyt, ahova a szívét-lelkét is odatette, talán most érhetjük tetten (közel járunk a szofisztikált Hangok a szívekérthez, más kérdés, hogy idén másik Szívek hangja jutott ki az Eurovízióra).
A lemez összességében szeretettel, odaadással készült tisztes iparosmunka. Feltűnően hiányzik a jazz (azt párja, Galambos Dorina viszi a Mrs. Columbóval) és némi invenció. De ha Barna továbbra is biztosra akar menni, azt tanácsoljuk: Play that funky music, Barney boy!
A Romhányi Áronnal duóban, saját nevén futó trióval, illetve tévés tehetségkutató zsűrijében is feltűnést keltett 37 éves tehetség 10 év United után már nem(csak) az egységben látja az erőt, inkább egymaga próbálkozik. Pontosabban: triója segíti a kiteljesedését. Akárcsak Ákos: most néz vissza a kezdet (újra)kezdetére. Míg a többség a Beatles meg a Stones körül régészkedik, addig Barna már egy jól zsírozott Zeppelinre száll, onnan tekint szét, most épp Amerika tájaira. Funkot ígér és megadja: RHCP-s pimaszság azért nincs, inkább a’91-es Extreme-nóta, a Get the funk out juthat eszünkbe, főleg ha a gitáros-vokálos Nuno Bettencourt indiános karakterét is felidézzük.
Az albumnyitó dal retrós szövege (ma esti világ-rengetés) is azt a beindulást jelzi, amikor a hard-rock-funk kokettálás nagyban dívott… és mindig szól a Zeppelin (pl. a Travelling riverside blues). A fénykorba repítenek a zsíros neszti grúvok, a Living Colour-on innen, a Wild Cherry-n túl. Moby Dicket rengetünk, de Seattle-t is líraian megidézzük egy független(?) Hangkertben – a háttérben íves lépcsősorral a mennybe. A Move On stílusbravúrja egyenesen a Hendrix-féle Lila köd felé navigál. Van még csontig hatoló vokálos glam-blues, kis Kravitz-es húzás és a Superman Kindban mintha a Van Halent hallanánk (érdekes egybeesés, hogy a zenekar idén a legendás R&B-formáció, a Kool and the Gang-utódjával, a Kool előzenekarral turnézva tért vissza).
A You című akusztikus záródalban a shadow jelzi, hogy a Nagyok árnyékából rettenet nehéz kitörni. Neki sikerül – igaz kaméleonként – itt például kicsit Robbie Williams-es. Az igazi Pélyt, ahova a szívét-lelkét is odatette, talán most érhetjük tetten (közel járunk a szofisztikált Hangok a szívekérthez, más kérdés, hogy idén másik Szívek hangja jutott ki az Eurovízióra).
A lemez összességében szeretettel, odaadással készült tisztes iparosmunka. Feltűnően hiányzik a jazz (azt párja, Galambos Dorina viszi a Mrs. Columbóval) és némi invenció. De ha Barna továbbra is biztosra akar menni, azt tanácsoljuk: Play that funky music, Barney boy!
Megjegyzések
Megjegyzés küldése