X-Faktor: kémhatás és titkosügynökök

Látványos és frappáns elemekben nem volt hiány a harmadik élő show-ban, ám negatívumból is akadt bőven: néhány James Bond nem tudta megmenteni a zenei világot.

A héten szinte minden a vadonatúj James Bond-filmről szólt, adott volt tehát a téma: a 007-es körül forgott az X-Faktorban is minden ezen a szombaton. A titkosügynökök hatékonysága azonban felemásra sikerült, a tíz versenyzőből jó néhányan nem tudták volna megmenteni a világot, ha az az éneklésükön múlik. Pedig a kezdet igazán brilliáns volt: Ördög Nóra szédületes tornamutatvánnyal robbant be a színpadra, a mentorok pedig ezúttal nem a ledfal mögül bújtak elő, hanem szuperügynökként villantak fel a képek a három férfi mentorról, miközben Keresztes Ildikó a színpadon állva a Skyfall főcímdalát énekelte.

Az indítás tehát tényleg ígéretes volt, ám miután Geszti Péter a Kémhatás című szerzeményéből idézve megállapította, hogy minden "titkos ügynek titkos ügynök kell", a hangulat gyorsan lehűlt. Bár a 07-es kód garancia kellett volna legyen a sikerre, Zámbó (alias ZámBOND) Krisztián mégsem indította úgy az estét, ahogyan egy akcióhőstől várni lehetett volna. A Golden Eye című Tina Turner-dal Malek Miklós szerint "gyenge volt, erőtlen és hamis".

"James Bond általában megmenti a világot, de úgy érzem, ha a zenei világnak lennél te a James Bondja, ez a világ elveszett" - fogalmazott, és véleményével Geszti Péter is egyetértett, hangsúlyozva, hogy továbbra is csak egy beváltatlan ígéret maradt, sőt, kifejezetten leszállóágban tartózkodik ahelyett, hogy elkápráztatna mindenkit.

"Az, hogy a hangok nem voltak teljesen rendben benne, ez minden versenyzőnél előfordul" - védte mentoráltját Keresztes, mire Geszti visszavágott: "de annak van egy határa, hogy hány hangnak nem lehet a helyén lenni, szerintem!" Az internetes hozzászólásokat és az After-X-be érkezett SMS-eket elnézve a nézők is hasonló véleményen voltak, sokan nem értették, mit keres Krisztián ebben a versenyben.

Kevesebb kritikát kapott Csobot Adél, aki ugyan nem Bond-betétdalt adott elő, de a Hanky Panky című szám eredeti előadója, Madonna révén mégiscsak kapcsolódott a 007-eshez. Bár Keresztes sérelmezte, hogy már harmadszor lát Adéltól ugyanolyan stílusú produkciót, Geszti azzal védte a lányt, hogy maga a műsor is arról szól, mindenki a legjobb tudását próbálja bemutatni hétről hétre. Miért kéne hát olyan stílusban színpadra lépnie Adélnak, ami nem az erőssége? - tette fel a kérdést.

Az összes töltényét eldurrantotta Lass Bea a Bang Bang című Nancy Sinatra-számmal, ami szintén az előadó révén kapcsolódik a titkosügynökhöz. Bár maga az előadás jól sikerült, a végén a lány mégis elsírta magát, mert kiderült: épp a legnagyobb félelme teljesedett be, amikor Geszti azt mondta, hogy jó lenne olyat is látni tőle végre, amivel nem ijesztgeti a nézőket és a mentorokat. "Ildikó beszorított téged egy zsákutcába, ebből ki kellene jönnöd!" - vélekedett Malek, alátámasztva ezzel Nagy Feró vélekedését, miszerint egyre rosszabb számokat választ.

Gladys Knight 1989-ben énekelte el A magányos ügynök című Bond-film főcímdalát, amivel Fehér Zoli ezen az estén el akarta kápráztatni nemcsak a mentorokat, de főként a szavazókat. Nem csoda: egy hete megérintette a kiesés szele, párbajon győzte le a PJZ rapduót. A mentorokat sikerült is meggyőznie, mind a négyen egyetértettek abban, hogy Zoli nagyszerűen adta elő ezt a számot, noha Feró nem hallgatta el, hogy szerinte nem állt jól neki a stílus.

Ha már a stílusoknál tartunk, új területre kirándult a Spirit is, több szempontból is. Nemcsak szakítottak az eddigi cukisággal és egészen extra feldolgozásban vitték színpadra a Tainted Love című Softcell-slágert, benne klasszikus Bond-elemekkel. Malek üdvözölte, hogy végre visszahozták a korábban elveszett energiát, Geszti viszont amellett, hogy elismerően szólt az összteljesítményről, megjegyezte: "nézni jobb titeket, mint hallgatni", mert a hangok még sokszor csúszkáltak.

Nem úgy Szabó Dávidnál, aki Robbie Williams Milleniumjával öltötte magára James Bond álarcát. Feró most először érezte úgy, hogy nem az operettből jött az énekes, és Keresztes is úgy vélte, már "koszosabb". "Olyan jól állt neked ez a dal, mint James Bondnak az öltöny" - dicsérte Geszti is, csak Malek fogalmazott megy egy finom kritikát a hangokkal kapcsolatban.

A jólfésült sztárjelölt után egy igazi kőszikla következett, ám hiába a keménység, Stone nem tudta meggyőzni a mentorokat. A You know my name című Chris Cornell-számot a 2006-os Casino Royale óta ismerjük, a korelnök versenyző előadásában azonban a három férfi mentor nem tartotta eléggé hitelesnek, Malek szerint annyira küszködött vele, mint egy nagy falattal, ami a torkán akadt, Geszti pedig azt emelte ki, hogy ez nagyon nem Stone dala volt.

Amikor már tényleg kezdtük úgy érezni, ezt a világot jobb lenne más Bondokra bízni, ha meg akarjuk menteni, szerencsére megérkezett az igazi felmentő (egyszemélyes) sereg Oláh Gergő személyében. Bár Tom Jones annak idején a Thunderballal vált Bond-előadóvá, Gergőnek az If I Only Knew is nagyszerűen állt, olyannyira, hogy előbb mind a négy mentor állva tapsolt, utána pedig percekig nem akart szűnni a vastaps és az ováció a nézőtéren, Malek hiába is próbálkozott azzal, hogy megszólal. Mikor végre sikerült neki, akkor viszont csak annyit tudott mondani: "van egy nagy problémám veled: nem tudsz hibázni!"

Feró is megjátszott haraggal jegyezte meg, hogy már az öltözőben is szólt neki, vegyen vissza, ezt nem lehet csinálni, mások is nyerni szeretnének, Keresztes pedig bevallotta, hogy előző nap még sós mogyoróval is megetette a fiút, tudván, az árt a hangszálaknak, de még így se tudott hibázni. "Hogy csináltátok?" - kérdezte Gesztitől felháborodást színlelve. "Az a legjobb, hogy te ezt még élvezed is!" - dicsérte a szöveggyáros a mentoráltját.

Alig ültek vissza a mentorok a helyükre, hamarosan megint meg kellett mozgatniuk magukat, amit Geszti nem is hagyott szó nélkül Antal Timi előadása végén. "Ahányszor jössz, mindig elfáradok, mert fel kell állni és tapsolni kell" - fogalmazott a New York című Alicia Keys-szám elhangzása után. Feró szégyenkezve ismerte be, hogy direkt úgy ült ott Timi produkciója előtt, hogy akármi történjen is, bele fog kötni - de aztán megint nem sikerült neki.

Élni és halni hagyni, azaz Live and let die - énekelte a három grácia, a Like, ami méltó befejezése volt az est versenyrészének. A négy mentor egyöntetűen dicsérte a lányokat, mindenkit magával ragadott a hangulat és a teljesítmény, Feró pedig örömmel állapította meg, hogy mennyire jó neki, hisz mentortársai dicséretéből egy kicsi neki is jutott.

És jutott a dicsőségből a magyar James Bondnak titulált Stohl Andrásnak is, aki először állt kamera elé ekkora volumenű műsorban azóta, hogy letöltötte öt hónapos kényszerszünetét, de nem emiatt izgult a leginkább, sokkal jobban feszélyezte, hogy ilyen színvonalú énekesek között neki is egy dallal kell kiállnia. Bár a versenybe már késő volt beszállnia, bátran kijelenthetjük: nem vallott szégyent, talán egyik-másik versenyzőnél még jobb is volt az ő produkciója.

Mielőtt összegezték volna a nézői szavazatokat és Ördög Nóra kihirdette volna, kiknek kell párbajozniuk, a négy mentor összegezte az est tapasztalatait. Összességében az egész estét jónak ítélték mind a négyen, igaz, Malek szerint nem minden produkció volt száz százalékos, de érezhető, hogy mindenki ki szerette volna hozni magából a maximumot, Geszti pedig nem árult el nagy felfedezést azzal, hogy hétről hétre keményebb a mezőny. Ennek egyik jele, hogy ezen az estén is egyvalakinek búcsúznia kellett, és ezt most is a párbajt követően a mentorok döntötték el.

Sokak meglepetésére ismét Fehér Zoli volt az egyik, akinek küzdenie kellett a továbbjutásért, és ezúttal is egy csapattal állt szemben, akárcsak múlt héten. A Spiritnek minden esélye megvolt, hogy elbizonytalanítsa Zoli mentorát, Geszti Pétert, hisz az ő egyik gyönyörű slágerével, a Csepp a tengerben című számmal vették fel a kesztyűt, de ahogy egy nézői véleményben megfogalmazták, "meggyalázták" a Jazz+Az slágerét. Fehér Zoli győzelme lényegében már akkor borítékolható volt, amikor még ki sem állt a színpadra, a teljesítményt pedig még Feró sem tudta olyan szinten értékelni, hogy őszintének hatott volna a csapata megmentésére tett kísérlet.

Bírálatát végig múlt időben fogalmazta, már akkor elbúcsúzott csapatától, amikor a döntés még meg sem született, és lúzereknek nevezte őket, akiknek a dala tele volt hibával, ellentétben Zoli hibátlan éneklésével. Láthatóan csak a rend kedvéért mondta azt, hogy nem hagyhatja cserben a "gyermekeit", így Zolit küldte volna haza. Három társa azonban elfogulatlanul mondhatta ki, hogy a "cuki csapat" nagyságrendekkel le van maradva Zoli mögött, csak Geszti mentegette őket azzal, hogy mesterségesen összerakott csapatként talán nekik volt a legnehezebb dolguk az eddigiek során.

"Az én hibám, nem készültünk fel" - mondogatta Feró, bevallva, hogy egyáltalán nem számított még a párbajra, ezért a párbajdalra sem fordítottak kellő időt a felkészülés során. A csapatnak azonban most már akár tetszik, akár nem, együtt kell maradnia, összeköti őket az a háromszög alakú tetoválás, amit a héten közösen varrattak magukra. "Mondtam, hogy várjanak még ezzel, babonából" - sajnálkozott Feró, de ez már csak esőután köpönyeg volt, jövő héttől már csak 9 versenyző áll színpadra.

Megjegyzések