A bristoli trió nemrég – Sian Evans ráadásul törött lábbal – táncolt Szegeden, és most a negyedik albummal menőzik a ZPben. Az Independence egy függetlenségi nyilatkozat, utánlövés az ex-kiadóknak. A nomád motívum is visszatért.
A Kokopelli című második korong után nem meglepő az azonosulás(i vágy) a természeti népekkel. Az új füzetkében a szövegek helyén szereplő emblematikus feliratok bölcs – hűtőmágnesre való – sorok. Sejtelmesek, keserédesek. Az viszont már a Damage-nél is feltűnt, hogy a tér-idő és a trend nem korlátozza a Darren Decoder és Markee Substance alkotta hátvédpárost, akikkel a 41 éves wales-i pacsirta most a partyszcéna főbb irányaiba küld egy-egy nyílvesszőt. Akad azért, ami szíven talál, de táncra képtelenné nem tesz. Van szikár, szurkálós techno, meg ügetős városi folk (Belladonna), kihagyhatatlan ’80-as szintikkel (ahol még a Kraftwerk vagy a Depeche Mode neve is beugorhat); illetve rádióbarátnak induló, tapsos electro, mely Chemical Brothers-ösen csavarodik be, majd egy belassult jungle-be vész. Az elegáns, sodró vokálos, gyomorkímélő dobbasszus is visszalibeg a Mannequin által. Egy csoda a pajkos chillout Out there, melyben Sian a torzítós gitárokkal felesel éterien. Aztán minden összedőlni látszik: apokalipszis, szétfolyó triphop, majd végül az intim folkból szárnykiterjesztős, méltó finálé válik. Szerencse – vagy előrelátás – hogy nem ugrottak fejest a dubstepbe (bár Sian tavaly nyáron DJ Fresh társaságában ez irányába is tett egy emlékezetes lépést a Louderrel, mellyel megjárta a brit listák csúcsát.
A Kokopelli című második korong után nem meglepő az azonosulás(i vágy) a természeti népekkel. Az új füzetkében a szövegek helyén szereplő emblematikus feliratok bölcs – hűtőmágnesre való – sorok. Sejtelmesek, keserédesek. Az viszont már a Damage-nél is feltűnt, hogy a tér-idő és a trend nem korlátozza a Darren Decoder és Markee Substance alkotta hátvédpárost, akikkel a 41 éves wales-i pacsirta most a partyszcéna főbb irányaiba küld egy-egy nyílvesszőt. Akad azért, ami szíven talál, de táncra képtelenné nem tesz. Van szikár, szurkálós techno, meg ügetős városi folk (Belladonna), kihagyhatatlan ’80-as szintikkel (ahol még a Kraftwerk vagy a Depeche Mode neve is beugorhat); illetve rádióbarátnak induló, tapsos electro, mely Chemical Brothers-ösen csavarodik be, majd egy belassult jungle-be vész. Az elegáns, sodró vokálos, gyomorkímélő dobbasszus is visszalibeg a Mannequin által. Egy csoda a pajkos chillout Out there, melyben Sian a torzítós gitárokkal felesel éterien. Aztán minden összedőlni látszik: apokalipszis, szétfolyó triphop, majd végül az intim folkból szárnykiterjesztős, méltó finálé válik. Szerencse – vagy előrelátás – hogy nem ugrottak fejest a dubstepbe (bár Sian tavaly nyáron DJ Fresh társaságában ez irányába is tett egy emlékezetes lépést a Louderrel, mellyel megjárta a brit listák csúcsát.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése