Az év egyik legjobban várt filmje. Az év egyik legnagyobb mozis élménye. Az év egyik legtöbb bevételt produkáló alkotása. Az év egyik legtöbbet elemzett filmje. A zene viszont csak a képek alatt működik igazán.
Bár a Batman: Kezdődik!-nél és a Sötét lovagnál ott volt, James Newton Howard ezúttal nem vett részt a komponálásban, vélhetően túlvállalta magát (Az éhezők viadala, Hófehér és a vadász, A Bourne-örökség), így Amerika elsőszámú filmzeneszerzője egyedül vágott neki a küldetésnek. Egyedül, de nem magányosan, hiszen Zimmert most is fél tucat szellemíró segítette. Ezzel együtt az A sötét lovag - Felemelkedés score-ja elképesztően homogén, igaz, nem makulátlan.
Megjegyezzük: a külföldi blogok és zenei honlapok sincsenek elájulva a műtől, de azért ez erősen véleményes. Zimmer esetében merő rosszindulat önismétlést emlegetni. Maradjunk annyiban, hogy az A sötét lovag - Felemelkedés nem klasszikus, de minden egyes hangjával a filmet szolgálja.
A hangulat rideg, elveszett és kilátástalan, mint maga Gotham, ugyanakkor végtelenül stílusos és elegáns. Az Oscar-díjas komponista által teremtett atmoszféra pontosan adja vissza azt az elidegenített, halálszagú miliőt, amelyben a jó és rossz vívja örök harcát, Gothamért, a világért. És bár tény, hogy a score nem üt akkorát, mint a 2005-ös a Batman: Kezdődik! muzsikája, sőt akkorát sem, mint a második rész zenéje, de nem vall szégyent, főként akkor nem, ha nem önmagában, hanem a filmmel együtt kezeljük.
A denevérszárny-csattogással (A Storm Is Coming) felvezetett, majd' egy órás folyam rögtön két éjsötét darabbal indul, hogy aztán a félelmetes Gotham's Reckoning már egyértelműen Bane-ről szóljon. Csapkodó ütősök, feszült szimfonikusok és arab nyelvű kántálás. A Mind If I Cut In? "zongoraetűdjében" megismerkedünk Selina Kyle-lal, a Macskanővel. A tétel persze nem kevésbé baljós. A Bane seregét bemutató Underground Army egyszerre méltóságteljes és fenyegető, míg a hányattatott gyermekkort idéző Born in Darkness egyszerűen szép.
A zaklatott és hömpölygő The Fire Rises-szal aztán kezdetét veszi a messianisztikus harc, amely aztán olyan darabokban bontakozik ki, mint a Fear Will Find You vagy épp a Why Do We Fall, melyek klasszikus hangszerelése alatt végig ott lüktetnek "Bane dobjai". A lélegzetelállító, akciós Imagine the Fire és az emelkedett Rise pedig valóban meghozzák a felemelkedést.
Zimmer score-ja tehát ha nem is a szerző legegyedibb munkája, de kétségkívül az év egyik legjobban összerakott filmzenéje.
Megjegyezzük: a külföldi blogok és zenei honlapok sincsenek elájulva a műtől, de azért ez erősen véleményes. Zimmer esetében merő rosszindulat önismétlést emlegetni. Maradjunk annyiban, hogy az A sötét lovag - Felemelkedés nem klasszikus, de minden egyes hangjával a filmet szolgálja.
A hangulat rideg, elveszett és kilátástalan, mint maga Gotham, ugyanakkor végtelenül stílusos és elegáns. Az Oscar-díjas komponista által teremtett atmoszféra pontosan adja vissza azt az elidegenített, halálszagú miliőt, amelyben a jó és rossz vívja örök harcát, Gothamért, a világért. És bár tény, hogy a score nem üt akkorát, mint a 2005-ös a Batman: Kezdődik! muzsikája, sőt akkorát sem, mint a második rész zenéje, de nem vall szégyent, főként akkor nem, ha nem önmagában, hanem a filmmel együtt kezeljük.
A denevérszárny-csattogással (A Storm Is Coming) felvezetett, majd' egy órás folyam rögtön két éjsötét darabbal indul, hogy aztán a félelmetes Gotham's Reckoning már egyértelműen Bane-ről szóljon. Csapkodó ütősök, feszült szimfonikusok és arab nyelvű kántálás. A Mind If I Cut In? "zongoraetűdjében" megismerkedünk Selina Kyle-lal, a Macskanővel. A tétel persze nem kevésbé baljós. A Bane seregét bemutató Underground Army egyszerre méltóságteljes és fenyegető, míg a hányattatott gyermekkort idéző Born in Darkness egyszerűen szép.
A zaklatott és hömpölygő The Fire Rises-szal aztán kezdetét veszi a messianisztikus harc, amely aztán olyan darabokban bontakozik ki, mint a Fear Will Find You vagy épp a Why Do We Fall, melyek klasszikus hangszerelése alatt végig ott lüktetnek "Bane dobjai". A lélegzetelállító, akciós Imagine the Fire és az emelkedett Rise pedig valóban meghozzák a felemelkedést.
Zimmer score-ja tehát ha nem is a szerző legegyedibb munkája, de kétségkívül az év egyik legjobban összerakott filmzenéje.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése