Balázs Elemér – dobosként és zeneszerzőként – immár másfél évtizede meghatározó alakja a magyar jazzéletnek, s 1995 óta zenekarvezetőként is működik. Játszott a No-Spa zenekarban, oszlopos tagja volt a Trio Midnightnak, és állandó dobosa a Creative Art Ensemble-nek. Részt vett számos nemzetközi jazzfesztiválon, egyebek közt Perugiában, Marciacban, Nürnbergben, Zürichben, Münchenben, Koppenhágában, Tallinban; dolgozott Anette Lowmannel, Stepko Gutt-tal, Zbigniew Namyslowskival, Jukka Perkóval, Paolo Fresuval, Stephane Belmondóval, Steve Houbennel, Lee Konitzcal, Art Farmerrel, Pat Methenyvel és Al Jarreau-val.
Balázs Elemér szólókarrierje két főbb szakaszra osztható: triójával, illetve kvintettjével három lemezt készített, 1995-ben a Fly birdöt, 1997-ben a My new wayt, majd 2000-ben a BMC gondozásában elsőként megjelenő Always that momentet (az “Év Magyar Jazzlemeze” a Gramofon magazin szavazása alapján); 2002 óta pedig a Balázs Elemér Groupot vezeti, mely ugyanabban az évben az Around the world című albummal debütált.
Balázs József, a fiatal generáció egyik legtehetségesebb zongoristája, testvére My new way című lemezén mutatkozott be. Játszott többek közt Erik Truffaz-val, Stephane Belmondóval és Steve Houbennel. A Füsti Balogh Gábor Jazz Zongora Versenyen 2. helyezést ért el, a Krakkói Jazz Juniors Versenyen pedig a legjobb szólista díját nyerte el.
Juhász Gábor dolgozott többek közt Binder Károllyal, alapító tagja volt a Tin-Tin Quartetnek, meghatározó muzsikusa Lantos Zoltán Mirrorworldjének. 1990-ben hozta létre az Off Course zenekart Barcza Horváth Józseffel és Szakcsi Lakatos Róberttel, s 1999-ben Street of secrets címmel született meg első lemezük, melyet 2002-ben egy újabb CD követett Erik Truffaz vendégszereplésével (Tales of the lighthouse). Juhász Gábor is sok nemzetközi fesztiválon fordult meg – Delhi, Jaipur, London, Frankfurt, Nürnberg, Lipcse, Berlin, Udine voltak a legemlékezetesebbek.
2002-ben a Gramofon magazin kritikusai neki ítélték a Magyar Jazz Díjat. Jelenleg a Samsara, az Off Course, a Bosambo, a Balázs Elemér Group és a Mirrorworld zenekarok tagja, s ezen kívül zenét tanít. Nemzetközi hírű partnerei közül még Archie Sheppet és Iain Ballamyt kell megemlíteni.
Szandai Mátyás a Dresch Quartetben vált ismertté, azóta számos formációban szerepelt, igen keresett session-zenész. Karrierje kezdetén játszott Grencsó Istvánnal és Gadó Gáborral, utóbbival, valamint Herbie Mann-nel, a Dresch Quartettel és Archie Sheppel lemezeket is készített, továbbá idén jelenik meg Tűzkő Csaba CD-je, melyen szintén közreműködik. A Dresch Quartet bőgőseként lehetősége volt David Murrayt és Chico Freemant is kísérni.
Dés András szintén a legifjabb generáció képviselője. Klasszikus ütőhangszereken kezdte tanulmányait, majd a különböző népzenék felé fordult. Jelenleg a Liszt Ferenc Zenetudományi Egyetem Jazz Tanszékének hallgatója. Játszott és lemezeket készített Frank Londonnal és Dave Liebmannel, a Budapest Jazz Orchestrával, a Bosambo
Trióval, Erik Truffaz-val és az Off Course-szal, valamint a Kaltenecker Trióval. Számos film- és színházi zene felvételén közreműködött.
Winand Gábor egyedülálló énekhangjának köszönhetően a magyar jazzélet talán legtöbbet foglalkoztatott énekese. Dolgozott egyebek közt az ESP Grouppal, két éven keresztül a Trio Stendhal vendégművésze volt, játszott Gadó Gábor egykori zenekarában, a Joyban, a Brass Age-ben, Vukán György CAE triójában és a Class Jazz Bandben, valamint a Bosambóban. Rendszeresen hallható felesége, Elsa Valle énekesnő oldalán, akivel kubai jazzt játszanak. Első szólólemeze, a Corners of my mind – mely Gadó szerzeményeiből áll – az év lemeze lett Franciaországban a Jazzman magazin kritikusainak szavazata alapján; második albuma 2003-ban jelenik meg.
Czerovszky Henriett a Balázs Elemér Group Around the world című CD-jén debütált jazzénekesnőként. Korábban a könnyűzene neves előadóival lépett fel és készített felvételeket, vokalistaként.
Charlie Mariano alt- és szopránszaxofonos 1923-ban született Bostonban olasz bevándorlók gyermekeként.
Első saját felvételeit 1950-ben készítette Jaki Byarddal és Herb Pomeroyjal. 1953 végén Lee Konitz helyét foglalta el a Stan Kenton zenekarban, melyben 1955 végéig dolgozott.
1958-ig Los Angelesben élt, ahol többnyire Frank Rosolinóval és Shelly Manne-nel játszott. Miután visszatért Bostonba, második feleségével, Toshiko Akiyoshi japán zongoristával alakított együttest, majd New Yorkba költözött. Rendszeresen fellépett Charles Mingusszal, akinek három lemezén is közreműködött. Két éven át Japánban élt, majd 1965-ben visszatért a Berkleere, ez alkalommal tanítani.
Többször körbeutazta a világot, Japánban újabb három alkalommal megfordult Astrud Gilbertóval. 1967-ben eljutott Malajziába, ahol a Radio Malaysia big bandjével dolgozott. Ott-tartózkodásának öt hónapja alatt kezdte tanulmányozni Dél-India zenéjét, és megtanult játszani a nadaswaramon, egy duplanádas fúvós hangszeren.
Az 1970-es évek elejétől Hollandiában, később Németországban élt, jelenleg Köln az otthona.
Számos neves muzsikussal játszott együtt, köztük volt Chris Hinze, Stu Martin, Barre Philips, Jasper van’t Hof, Philip Catherine, Aldo Romano, J-F. Jenny-Clark, Toto Blake, Eberhard Weber, Wolfgang Dauner, Dino Saluzzi, majd a United Jazz and Rock Ensemble. Lee Konitz és Daniel Humair társaságában is többfelé koncertezett.
Gyakorta talál alkalmat arra, hogy különféle kultúrák képviselőivel muzsikáljon együtt, így például a Karnataka College of Percussionnal, a libanoni lantos Rabih Abou-Khalillal, a chilei bőgős-zeneszerző Enrique Diazzal, az algériai Smahi testvérekkel, a tunéziai énekes-lantos Dhafer Yousseffel, vagy az indiai származású ütőhangszeressel, Trilok Gurtuval.
1999-ben a német lemezkritikusok életműdíjjal tüntették ki.
Balázs Elemér szólókarrierje két főbb szakaszra osztható: triójával, illetve kvintettjével három lemezt készített, 1995-ben a Fly birdöt, 1997-ben a My new wayt, majd 2000-ben a BMC gondozásában elsőként megjelenő Always that momentet (az “Év Magyar Jazzlemeze” a Gramofon magazin szavazása alapján); 2002 óta pedig a Balázs Elemér Groupot vezeti, mely ugyanabban az évben az Around the world című albummal debütált.
Balázs József, a fiatal generáció egyik legtehetségesebb zongoristája, testvére My new way című lemezén mutatkozott be. Játszott többek közt Erik Truffaz-val, Stephane Belmondóval és Steve Houbennel. A Füsti Balogh Gábor Jazz Zongora Versenyen 2. helyezést ért el, a Krakkói Jazz Juniors Versenyen pedig a legjobb szólista díját nyerte el.
Juhász Gábor dolgozott többek közt Binder Károllyal, alapító tagja volt a Tin-Tin Quartetnek, meghatározó muzsikusa Lantos Zoltán Mirrorworldjének. 1990-ben hozta létre az Off Course zenekart Barcza Horváth Józseffel és Szakcsi Lakatos Róberttel, s 1999-ben Street of secrets címmel született meg első lemezük, melyet 2002-ben egy újabb CD követett Erik Truffaz vendégszereplésével (Tales of the lighthouse). Juhász Gábor is sok nemzetközi fesztiválon fordult meg – Delhi, Jaipur, London, Frankfurt, Nürnberg, Lipcse, Berlin, Udine voltak a legemlékezetesebbek.
2002-ben a Gramofon magazin kritikusai neki ítélték a Magyar Jazz Díjat. Jelenleg a Samsara, az Off Course, a Bosambo, a Balázs Elemér Group és a Mirrorworld zenekarok tagja, s ezen kívül zenét tanít. Nemzetközi hírű partnerei közül még Archie Sheppet és Iain Ballamyt kell megemlíteni.
Szandai Mátyás a Dresch Quartetben vált ismertté, azóta számos formációban szerepelt, igen keresett session-zenész. Karrierje kezdetén játszott Grencsó Istvánnal és Gadó Gáborral, utóbbival, valamint Herbie Mann-nel, a Dresch Quartettel és Archie Sheppel lemezeket is készített, továbbá idén jelenik meg Tűzkő Csaba CD-je, melyen szintén közreműködik. A Dresch Quartet bőgőseként lehetősége volt David Murrayt és Chico Freemant is kísérni.
Dés András szintén a legifjabb generáció képviselője. Klasszikus ütőhangszereken kezdte tanulmányait, majd a különböző népzenék felé fordult. Jelenleg a Liszt Ferenc Zenetudományi Egyetem Jazz Tanszékének hallgatója. Játszott és lemezeket készített Frank Londonnal és Dave Liebmannel, a Budapest Jazz Orchestrával, a Bosambo
Trióval, Erik Truffaz-val és az Off Course-szal, valamint a Kaltenecker Trióval. Számos film- és színházi zene felvételén közreműködött.
Winand Gábor egyedülálló énekhangjának köszönhetően a magyar jazzélet talán legtöbbet foglalkoztatott énekese. Dolgozott egyebek közt az ESP Grouppal, két éven keresztül a Trio Stendhal vendégművésze volt, játszott Gadó Gábor egykori zenekarában, a Joyban, a Brass Age-ben, Vukán György CAE triójában és a Class Jazz Bandben, valamint a Bosambóban. Rendszeresen hallható felesége, Elsa Valle énekesnő oldalán, akivel kubai jazzt játszanak. Első szólólemeze, a Corners of my mind – mely Gadó szerzeményeiből áll – az év lemeze lett Franciaországban a Jazzman magazin kritikusainak szavazata alapján; második albuma 2003-ban jelenik meg.
Czerovszky Henriett a Balázs Elemér Group Around the world című CD-jén debütált jazzénekesnőként. Korábban a könnyűzene neves előadóival lépett fel és készített felvételeket, vokalistaként.
Charlie Mariano alt- és szopránszaxofonos 1923-ban született Bostonban olasz bevándorlók gyermekeként.
Első saját felvételeit 1950-ben készítette Jaki Byarddal és Herb Pomeroyjal. 1953 végén Lee Konitz helyét foglalta el a Stan Kenton zenekarban, melyben 1955 végéig dolgozott.
1958-ig Los Angelesben élt, ahol többnyire Frank Rosolinóval és Shelly Manne-nel játszott. Miután visszatért Bostonba, második feleségével, Toshiko Akiyoshi japán zongoristával alakított együttest, majd New Yorkba költözött. Rendszeresen fellépett Charles Mingusszal, akinek három lemezén is közreműködött. Két éven át Japánban élt, majd 1965-ben visszatért a Berkleere, ez alkalommal tanítani.
Többször körbeutazta a világot, Japánban újabb három alkalommal megfordult Astrud Gilbertóval. 1967-ben eljutott Malajziába, ahol a Radio Malaysia big bandjével dolgozott. Ott-tartózkodásának öt hónapja alatt kezdte tanulmányozni Dél-India zenéjét, és megtanult játszani a nadaswaramon, egy duplanádas fúvós hangszeren.
Az 1970-es évek elejétől Hollandiában, később Németországban élt, jelenleg Köln az otthona.
Számos neves muzsikussal játszott együtt, köztük volt Chris Hinze, Stu Martin, Barre Philips, Jasper van’t Hof, Philip Catherine, Aldo Romano, J-F. Jenny-Clark, Toto Blake, Eberhard Weber, Wolfgang Dauner, Dino Saluzzi, majd a United Jazz and Rock Ensemble. Lee Konitz és Daniel Humair társaságában is többfelé koncertezett.
Gyakorta talál alkalmat arra, hogy különféle kultúrák képviselőivel muzsikáljon együtt, így például a Karnataka College of Percussionnal, a libanoni lantos Rabih Abou-Khalillal, a chilei bőgős-zeneszerző Enrique Diazzal, az algériai Smahi testvérekkel, a tunéziai énekes-lantos Dhafer Yousseffel, vagy az indiai származású ütőhangszeressel, Trilok Gurtuval.
1999-ben a német lemezkritikusok életműdíjjal tüntették ki.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése