Heti jegyzetében kollégánk egy-egy zenei hírt, eseményt, jelenséget tárgyal E/1-ben, szigorúan a vonal alatt. Lehet nagyon is értelmes tartalommal megtölteni egy lemezt annak dacára, hogy a nem éppen feltűnősködő Budapest címet kapta - írja ZIPERNOVSZKY KORNÉL.
A két gitáros, Juhász Gábor és Gyémánt Bálint lemezük címében csak annyit bocsát előre: Budapest. Komolyan mondják. Juhász Gáborról azt is tudom, hogy nem lakik messze a Városligettől, és sokat is sétál ott (a parkról szóló dalt kifejezetten erre a lemezre írta). Vannak helyei, nyilvánosak és titkosak, meg vannak témái. Juhász elsősorban zeneszerző, és azután gitáros, sőt, a legmélyebb intellektusú gitáros, azok közül, akiket jól ismerek. Aszfaltpestiül: állandóan jár az agya. Így azután bizonyos zenekarokban nem is volt maradása, a rutinzenélés alkatilag nem megy neki. Juhász már akkor is konceptlemezben gondolkozik, amikor még csak egy-két témát szerkeszt fejben egymáshoz. Persze, ő is hangközökből, hangnemből, hangszínből, rtimusból, és a többiből építi fel a témáit, de szerzőként már nem csak a zenei anyag jár a fejében, amikor az már formát kezd ölteni, amikor fogalmilag is megragadja a zenei gondolatot. Ellentétben néhány jazzmuzsikussal, akik csak szükséges rosszat, a szerzői jogérvényesítéshez kellő adminisztrációt látnak a címadásban. Szerzői lemezei, és bízvást idesorolható az új duó is, hiszen a szerzőségen fele-fele arányban osztoztak Gyémánttal, arról tanúskodnak, hogy lelki-gondolati tartalmait ragadja meg zenében, lírai alapállásból, énközpontúan közöl valamit a világról. Juhász egyébként feltehetően emiatt csökkentette az utóbbi időben különböző zenekarokban történő közreműködéseinek számát, holott sokfelé hívták.
Konceptlemezt arról a legnehezebb csinálni, amiről úgy gondoljuk, hogy jól ismerjük. Például Pestről, amiről mélyen rögzült és érvényesnek gondolt közhelyek jönnek a szánkra, ha beszélni kezdünk róla. Gábor és Bálint beszélgetése nem ezek mentén zajlik. Az anyai ágon észt, apai ágon pécsi Juhász, és egykori tanítványa, most már duópartnere, a tősgyökeres pesti Gyémánt Bálint otthonosak ebben a városban, nem felejtenek el balra felnézni a Margit hídon Budára menet, és tiszteletüket tenni Cseh Tamás előtt, két dalát feldolgozva. A mindkét alkotóra jellemző szerzői hozzáállás nem áll meg műfaji határoknál, gondolataiknak szabad folyást engednek, de improvizációk mindig elkerülik a hangszeres kliséket és a berögzült jazz kifejezéseket. Mindketten nagyon komolyan odatették magukat olyan énekesek mellé zenei őrangyalként és gitáros szólistaként, mint például Harcsa Veronika, Gereben Zita, Szalóki Ági, Herczku Ági és Marozsán Erika. Mindketten dalban gondolkozó gitárosok-zeneszerzők, ami különösen élvezetessé teszi duójukat.
Ugyanazon a hangszeren duózni azoknak érdemes, akik nagyon jól ismerik egymást, vagy azoknak, akik alig. Ha jól ismerik egymást, sőt ennyire hasonló zenei világban mozognak, mint ők ketten, akkor már csak arra van szükség, hogy elosszák a szerepeket, akár egy szemvillanással, koncert vagy felvétel közben, mint például egy-egy mindkettejük által magas szinten művelt rockosabb szóló elengedése előtt. Az is segít, ha közös repertoárjuk nem korlátozódik a lemez programjára: érdemes erre vonatkozóan megnézni a Dörge néven posztoló, amúgy jellegzetes pesti figura videódokumentációját a duó tavaly őszi Jazzfogócska és egyéb koncertjeiről: főleg standardeket játszanak, nem kevésbé eredeti, és nagyon szórakoztató felfogásban. Amikor meg Budapestről beszélgetnek, esetleg éppen egy Pat Metheny-motívumot idézve, akkor a befogadó hazaszeretet hangján szólalnak meg.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése