45 éve 1967. február 27-én, nem sokkal az EMI-hoz való leszerződése után jelent meg a Pink Floyd első kislemeze, az Arnold Layne. A dalt Syd Barrett, a zenekar alapítója és vezetője írta. Bár a brit gyakorlatnak megfelelően nem került fel első albumukra, sokan mégis az egyik legjobb pszichedelikus dalnak tartják.
A dal címszereplője egy transzvesztita, aki szabadidejében ruhaszárító kötelekről lopkodja a női ruhákat és alsóneműket. Roger Waters szerint „Arnold Layne” egy valós személyre utal, aki Cambridge-ben ugyanilyen dolgokat tett Barrett és Waters anyjának ruháival is.
Annak ellenére, hogy bekerült a Top 20-ba, a Radio Londont annyira feldühítette a dal transzvesztita témája, hogy még hivatalos betiltása előtt nyilvánosan bizarrnak és eltévelyedettnek minősítette.
Norman Smith producer azt akarta, hogy az EMI-jal való szerződéskötés után vegyék fel újra a dalt. Waters és Richard Wright megcsinálta volna, de Barrett teljesen elégedett volt az elkészült felvétellel.
A dalhoz egy fekete-fehér promóciós filmet is forgattak, melyben a Pink Floyd tagjai felöltöztetnek egy próbababát, majd körbeviszik a tengerparton. A közelmúltban előkerült egy másik film is, melyben a négy zenész egy erdőben, valamint egy templom előtt bolondozik. Ez az egyetlen ismert filmfelvétel, ahol Syd Barrett playbackre énekel.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése